A 40/2017. (XII. 4.) NGM rendelet a következőt írja:
Legalább 6 évenként villamos biztonsági felülvizsgálat végzése a lakóépületek villamos berendezésén az 1.13.3. alpontban meghatározott kivétellel;
A lakóépületekben lévő lakások villamos berendezésén villamos biztonsági felülvizsgálat végzése bérbeadáskor és tulajdonosváltáskor, amennyiben a bérbeadás, illetve a tulajdonosváltás időpontjához képest 6 évnél nem régebben elvégzett felülvizsgálatot igazoló ellenőrzési dokumentum (minősítő irat) nem áll rendelkezésre; NINCS KIVÉTEL!
1.13.3. Lakóépületekben lévő, bérleménynek nem minősülő lakások villamos berendezésén az időszakos villamos biztonsági felülvizsgálat elhagyható, ha a következő két feltétel együttesen teljesül:
a) fázisonként 32 A-nél nem nagyobb névleges áramerősségű túláramvédelem van, és
b) 30 mA-nél nem nagyobb érzékenységű áram-védőkapcsolóval védettek a felhasználói berendezések.
DE!
Fontos: Lakóépületekben lévő bérleménynek nem minősülő lakásokra vonatkozik!
A probléma az, hogy a rendelet feltételezi a védelmi berendezések meglétét és működőképességét, miközben:
- A FI-relé megléte ≠ működőképessége.
- Lehet, hogy be van kötve, de hibás.
- Lehet, hogy ott van a szekrényben, de nincs bekötve (sokszor előfordul).
- Lehet, hogy valójában nem is 30 mA-es, hanem 100 vagy 300 mA-es típus.
- A laikus nem képes ezt ellenőrizni.
- A „T” tesztgomb csak azt mutatja meg, hogy a relé mechanikusan képes leoldani, de nem igazolja az érzékenységet és a kioldási időt.
- Nincs tudása és műszere ahhoz, hogy vizsgálja: tényleg 30 mA hibaáramra, a szabványban előírt időn belül old-e le.
- Szabványi háttér (MSZ HD 60364-6:2017):
Ez egyértelműen előírja, hogy az ÁVK-k ellenőrzése műszeres méréssel történik: szivárgóáram-generálással, névleges hibaáram különböző szintjein, és a kioldási idő mérésével. - Jogszabályi ellentmondás:
- A rendelet kvázi „önellenőrzésre” bízza a lakót, miközben a szabvány szerint műszeres ellenőrzés nélkül nem tekinthető igazoltnak a működőképesség.
- Ez gyakorlatilag a villamos biztonsági kultúra gyengítése, hiszen sok lakásban lehet hibás vagy rosszul bekötött ÁVK, és így épp az a védelem hiányzik, amire a rendelet építi a mentességet.
A rendelet egy „bizalmi” alapú könnyítés, de műszakilag indokolatlan kockázatot rejt. Az ÁVK-k valós állapotát csak műszeres vizsgálattal lehet hitelesen igazolni. Emiatt ez a pont inkább kiskapu, mint valódi biztonsági garancia.